Nem értek egyes dolgokat. Minden erőmmel azon voltam , hogy kapartam azért az egy valaki miatt , aki különben semmibe se vesz, minden gondolatom ő volt, minden egyes alkalommal amikor találkozott a tekintetünk remegtem, csak ő kellett. Úgy éreztem képtelen leszek arra,hogy egyszer valaki mással is jól tudjam érezni magam és akkor szerethessem. Nos nem fér a fejembe ,hogy mikor alakult át ez a "szerelem" hiszen a tudtom nélkül folyt. Egyik nap ott volt a gondolataimban másnap meg ránéztem és - semmi- Végülis borzasztóan örülök annak , hogy már nem nyomja a szivem, S hogy különösen minek örülök? Annak hogy találtam egy olyan embert aki képes elfelejteni velem a multam s azokat a dolgokat amikre eddig képtelen voltam magamtól. Hálás vagyok ezekért a dolgokért. Furcsa az hogy már nem úgy közelitek egy férfi felé , hogy már anélkül hogy ismerem bennem van az hogy nekem ő nem is kell. most meg csak az jár a fejemben hogy mikor láthatom már végre mert kissé hiányzik. Hogy miért fogalmam sincs , hiszen-nem akarok hazudni- 2 hete ismerem. Hát biztos vagyok benne hogy van benne valami olyan dolog amit eddig egy férfiban sem találtam. örülni tudok csak ennnek .
